Antoine de Saint-Exupéry megmodta a tuttit a Kishercegben: "Jól csak a szívével lát az ember." Amely állításról mi, felvilágosult és roppant intelligens lények persze tudjuk, hogy szó szerinti értelmezésben egy nagy szamárság. Az azonban elvitathatatlan, hogy emelkedett formában összefoglalja azokat a megfigyelése-ket, amelyek szerint a tudattalan gyakran fontosabb szempontokat mérlegel, mint amiket szétszórt és oly sokszor beszűkült tudatunk átlátni képes.
Az érzelmeink, —amiket teljesen indokolatlanul és eléggé mulatságos módon egy piros szívecskéhez szoktunk kötni—, talán erősebben befolyásolják a logikusnak szánt döntéseinket, mint az valóban ésszerű lenne. (Mellesleg, a mai napig én sem jutottam annak nyomára, hogy miért pont a szív és nem mondjuk a vese vagy a hónaljmirigy lettek a fenntkölt érzelmek szülőhelyei, hamár a tudatalattit nem tartottuk eléggé kézzelfogható "szervnek".)
Ízlelgessük kicsit a tényt, hogy a tudattalan ekkora szerepet játszik döntéseinkben! Fájdalom, de be kell látnunk, hogy érzelmeink, motivációink, késztetéseink azok, amelyek (a baloldali illusztráción szemléltetett módon: kézen fogva, de erőszakosan megvezetve) valójában irányítják, —és így meg is határozzák—, logikus gondolkodásunkat.

A Jó, a Rossz és a Csúf

Az érzelmek nem csak hasznosak, hanem szépek is. Gondoljuk, amikor éppen romantikus hangu-latunkban vagyunk.
Ha kicsit árnyaljuk a megélt érzelmeinkről alkotott képet, akkor azt mondhatjuk, hogy valószínűleg az érzelmeink mindegyikének van valamilyen evolúci-ós hasznossága, tehát nem véletlenül olyanok amilyenek. Azonban néhány közülük nem túl szép. Sőt, egyértelműen visszataszító.

Ez nem tart minket vissza attól, hogy a különböző helyzetekben előbukkanó érzelmi reakciókat "olyan emberi" megnyilvánulásnak tartsuk. Ami csak ezért logikátlan, —mert szemben a tudattal, amelyet gyakran elvitatunk az állatoktól—, az érzelmek megjelenését az állatvilágban is természetesnek véljük. (Néha, még talán azon is elpolemizálunk, hogy esetleg a növényeknek is vannak érzéseik.)

Ennek a gondolatmenetenek az a végkifejlete, hogy pont azt tartjuk emberi vonásnak, ami valószínűleg személyiségünk állati eredetű komponense. Láthatóan abszolút helyénvaló, hogy ez a bejegyzés a "Majom naplóban" kapott helyet.
Tágíthatjuk az "érzelmek" szó tartalmát úgy, hogy az érzelmek jelenléte minden élő szervezet jellemző tulajdonsága legyen, de így sem spórolhatjuk meg magunknak a pontosabb definíciót. Kezdjük úgy, hogy alkotunk egy olyan modellt, amelyben a "intelligens dolgok" bizonyos folyamatai érzelmekként jelentkeznek.
Honnan erednek? Miben rejlik a hasznosságuk? Melyek a jellemzőik? Ilyen, és ezekhez hasonló kérdések merülnek fel a modell definíciói kapcsán. A válaszok messze meghaladják a jelenlegi "Egypercesek" szakasz terjedelmét, de a fenti kérdésekről folytatott elmélkedések megtalál-hatóak a jobboldali linken.