Néha legendás és zseniális bölcselkedőknek is ellent kell mondanunk. Például, ne higyjünk a "hírneves úriszabónak"! Az a megállapítása:

„Az élet olyan, mint egy nyári ruha mellénye, rövid és céltalan”

egyszerűen nem igaz. Határozottan állíthatjuk, az élet ehelyett olyan, mint az egymást követő szabadulószobák meglátogatása. Születé-sunkkor a gólya belepottyant az egyik szobába, amelynek valamelyik ajtaja szórakoztató fizikai és szellemi feladványok megoldása után nyílik meg. Ezen az ajtón keresztül egy olyan folyósóra jutunk, ahol számtalan másik terem ajtaja található, és rajtunk múlik, melyik új ismeretlen szoba ajtaján lépünk be. Itt a továbbhaladás érdekében,
—barátaink és ismerőseink segítségével, vagy egyedül—, újabb szórakoztató feladatokat kell megoldanunk.

És így tovább, szobáról-szobára. Van aki átrobog a termeken, akad aki tüzetesen tanulmányozza azokat. A szerencsések sok és élvezetes, a balszerencsések kevés és számukra unalmas szobákon jutnak keresztül.
Sajnálatos módon újrajátszás nincs. Ha valahol rossz ajtót választottunk, előfordulhat, hogy lehet javítani, de egy hibás döntést semmissé tenni már nem lehet. A választásokkal előbb-utóbb bizonyos termek ajtaja örökre zárva marad számunkra. Még az is stimmel, hogy a befizetett idő lejárta után, mindenképpen kiszabadulunk, még akkor is, ha szívesebben próbálkoznánk tovább. A neki kijutó helyiségeken keresztül, mindenki a saját útvonalát járja be . Mások, más szobákban megfordulva, másmilyen élményeket élhetnek meg. Egy "napló" mindig úti beszámoló a szobák bejárásáról. A jelenlegi is az. Útleírás azokról a termekről, amelyeket én jártam be. Nos, kalandra fel!

A fenti ábra azt a közkeletű vélekedést illusztrálja, hogy a bal agyféltekéjűek a logikus és analitikus gondolkodásban erősek, míg jobbosok a képzelőerőt és áttekintőképességet igénylő gondolkodásban nagyok. Namármost, ennek valószínűleg a fele sem igaz, és az sem pont így.  Az a tény, hogy a két egyfélteke nem mindig szimmetrikusan működik, az természetes, hiszen ezt egyetlen szimmetrikus szervünk sem teszi. A féltekék eltérő funkcionalitása kísérletileg tényleg kimutatható. Az azonban, hogy az eltérés ilyen módon jelentkezne, valószínűleg pont annyira valóságos, mint hogy a nők a Vénuszról, a férfiak pedig a Marsról jöttek. Sokkal valószínűbb hogy a féltekék együttműködése szolgáltatja mentális képességeinket.
Ezzel szemben az teljesen egyértelmű, hogy elménkben megjelenik a valóságnak valamilyen átalakított (idegen szóval transzformált) képe. A megismerés napló a valóságnak erről a transzformálásról és az átalakítást végző transzformátorokról szól.