RAFINÁLT BÖGREFESTÉS
Tényleg van ilyen szó! A Wikipédia például úgy tudja, hogy Oscar Wilde a szellemesség legalacsonyabb rendű formájának nevezte.
Egyesek még azt is tudni vélik, hogy mi a különbség a szarkazmus, az irónia és a cinizmus között. Sajnos a szerző
mind nyelvileg, mind humorérzékben túlságosan képzetlen ahhoz, hogy ezek bármelyikét saját szövegeiben felhasznál-ja.
(És stimmel ... ! — Szerkesztő)
Utólag úgy tűnik, az ezerhétszázas években kimondottan feldobódtak a temészettudósok az elektromágne-ses és gravitációs vonzás
algebrai formába öntésétől. Annyira, hogy többségüket a legkevésbé sem zavarta ezeknek a
távolhatásoknak
a rejtélyessége. Közülük, csak néhány
elvetemült hangoztatta a fenntartásait az „ilyen a világ és kész” állásponttal kapcsolatban. De láss csodát. Ötven évvel később, Faraday kísérletei,
és az ezek nyomán felállított Maxwell elmélet hatására, éppen szöges ellentétükbe fordult a dolog.
A fiziku-sok többsége már
határozottan azt állította, hogy távolhatások azok márpedig nem léteznek. A helyüket átvették a kölcsönhatásokat közvetítő
fizikai mezők
.
És a fizikusok többsége ezt a véleményt képviselte egészen a huszadik század első feléig, amikor is a kvantumelmélet és
általános relativitás elmélet pontosan a mezőelméletet kezdte el szétcincálni. Lett helyettük vagy
görbült téridő
, vagy kölcsönhatást
közvetítő elemi részecskék
tengere. Hogy a huszonegyedik század közepére-végére mi lesz a fizikusok többségének álláspontja (ha lesznek még fizikusok)
egyelőre rejtély. Félretéve a
*szarkazmust
,
itt is felmerül a kérdés, mint a forgó gömb esetében. Mi a valóság, és mi az, ami csak
a mi elménkben létezik? (Csak ezt a mentális félreértést most nem „optikai csalódásnak”, hanem „téves világképnek” nevezhetjük.)
„Mit sugall a tapasztalatunk és a logikánk? Néha a dolgok képesek távolból befolyásolni egy másik dolgok mozgását. A tárgyak a földre esnek,
a mágnes magához vonzza a vasat. Ezek a kényszerek közvetlen érintkezés nélkül, távolról jelentkeznek!
Nem az a kérdés, hogy a jelenségek léteznek-e, hanem az, hogy mi befolyásolja az erősségüket, és hogyan
hatnak a mozgásokra.”
Gondolhatta Newton és Coulomb amikor megalkották a róluk elnevezett vonzástörvényeket.
Na, nézzük mire jutottak!
Az „... azt nem tudom, hogy micsoda, de megyen valahová” szófordulatot az araszoló teknősbékát
életében előszőr látó székely parasztemberhez szokták kötni. Pedig legalább ilyen találó, Faraday álláspontjának jellemzésére
a kölcsönhatást közvetítő mezőkről. Ráadásul, nála pont akkor van ott a fizikai mező,
amikor nem érzékelhető. Zavarosnak tűnik, mi? Hátha még hullámzik is. Talán ezért is annyira imádnivaló?
Meg esetleg még egy pár dolog miatt, amiket most sorra veszünk!