ernog / Naplók / Fizika napló - Távolhatás
*közhelyszótár
*agyelfojtás
RELYTÉLYES
TÁVOLHATÁSOK
Az erő velünk van!
Rögtön kétféle is ...
# A KÉPEN: Yoda éppen kitanítja Luke Skywalkert a Dagobah bolygón.
Jól hangzó   SZAMÁRSÁGOK,   avagy a   —    Féligazságok bűvöletében
Vannak állatira tetszetős mondataink, amelyeket az alkotójuk homályt eloszlató, világító iránymutatás céljából osztott meg velünk. Ilyen egyébként, a háttérképen szereplő Yoda legendás tanítása is, a: „—Tedd, vagy ne tedd, de ne PRÓBÁLD!” (Ami azért féligazság, mert tapasztalati tanulásunk egésze a sikertelen próbálkozásokon alapul.)
Jelenlegi témánk szempontjából viszont fontosabb egy másik hasonló szállóige, a: „—Csak a változás állandó!” (Meg persze, még egy rakás rakás fizikai állandó is, amely tudomásunk szerint változatlan, amióta csak világ a világ. Mindenesetre a szólás erejét szépen példázza, hogy a másik kedvenc közhelyünk a: „—Világ nem változik!”)
Bár ezek féligazságok, de valami fontosat mégis megragadnak a valóságból. És ettől, ezek a mondatok lenyűgöznek minket. Merthogy tényleg! Jelen esetben tényleg, maguk a mozgások is változnak. A dolgok megállnak, elindulnak, gyorsulnak és lassulnak, néha meg elfordulnak. Ráadásul úgy tűnik, mindezt nem is véletlenszerűen teszik. A világ dolgai kölcsönhatásban vannak egymással.
Ami megszokott, az mindig   ÉRTHETŐ   is lenne?   —    Tudásvágy elfojtás
Egy természeti jelenség akkor rejtélyes, ha nem ismerjük a magyarázatát. Kivéve, ha az adott jelenséget már megszoktuk. Úgy már kevésbé izgalmas, hiszen mindennapos. Ha ismerünk valamiféle magyarázatot róla, ha nem.
A szóban forgó két kölcsönhatás közül az egyiknek, a gravitációs erőnek (szép magyar kifejezéssel a „nehézségi erőnek”) tulajdonságai annyira megszokottak, hogy fel sem merül az igény a magyarázat keresésére. Az elektromágnesesség (erre is van magyar szó a „villamosság”) jelenségei gyerekkorunk egy szakaszában ugyan rejtélyesek, de fokozatosan beletö-rődünk a létezésükbe. Ilyen a világ és kész. Például, a dolgok távolról is tudják vonzani vagy taszítani egymást.
De azért ott bujkál elménkben a kisördög, és néha felteszi a kérdést: honnan a fenéből tudná a két dolog, hogy a távolban ott van a másik? (Hiszen nincsen „szemük”, amivel látnák a egymást!) Vagy mégis?!
A „fejben kigyúló fény” ikonja
Ezekben a Naplókban a megvilágosodott fej annyit fog jelenteni, hogy az adott bekezdés valamiféle magyarázat valamire. Legtöbbször a motivációra, esetleg a szöveg tételes céljára. Legalábbis, a szerző szerint magyarázat.
Kölcsönhatások

A négy jelenleg ismert alapvető kölcsönhatás mindegyike, úgynevezett „távolhatás”. Tehát a kölcsönhatásban érintett elemek nem közvetlenül érintkeznek egymással. Szép szimmetrikus megoszlásban, a négy közül kettő mikroszkópikus, kettő pedig makroszkópikus.
A mikroszkópikus kölcsönhatások csak felfoghatatlanul rövid távolságokon belül képesek hatást gyakorolni. A makroszkópikus kölcsönhatások hatótávolsága ezzel szemben nagyon nagy. Valószínűleg végtelenül nagy. Ezzel a két utóbbi, makroszkópikus távolhatással foglalkozunk most.
A garvitációval és az elektromágneses erőkkel.
NAEZMIEZ
Nap mint nap érezzük az erőt. Legalábbis, a két ismert *makroszkópikus távolhatás közül az egyiket biztosan. Tudjuk, a STAR WARS univerzumban Yoda mester és a többi jedi (és sith) ismer egy harmadikat is, de a mi a saját univerzumunkban eddig semmi ilyesmit nem tapasztaltunk. Úgyhogy egyelőre érjük be ezzel a kettővel, éppen elég titokzatosak ezek is. Annyira, hogy a modern fizika főáramlata teljesen mást mond róluk, mint amit az emberek többsége hisz (és sokszor amit tanult).
(Ráadásul a XX. századi fizika két főcsapása, a kvantumfizika és az általános relativi-táselmélet nem is ugyanúgy és nem is ugyanazt mondja. Annyira nem, hogy talán nem is összeegyeztethető a két megközelítés egymással.)
De először ne is foglalkozzunk a múltszázadi fizika titokzatos nevű elméleteivel. Csak gondolkodjunk el a jelenségeken (gondolkodni általában sem árt). Miért ne, ha már egyszer velünk van az erő ...?
Valóság vagy
illúzió?
* A természet bűvésztrükkjei

Talán a természetbúvárkodás legérdekesebb kérdése:
„Az észlelt jelenség vajon a valóságban
van úgy, vagy csak a fejünkben?
Más szavakkal: tényleges észlelés vagy csak illúzió?
Ez a kérdés folyamatosan jelen van a fizikában is, és gyakran a legalapvetőbb fizikai mennyiségek (tér, idő, távolság, energia stb.) tekintetében is felmerül.
Sokszor előfordul, hogy a különböző korokban ugyanarra a dologra a fizikusok különböző válaszokat adnak. Mint például a kölcsönhatások esetében.
Emlékeim szerint, a videón látható „fizikai animáció” egy lassan forgó, szabálytalan felületű, tükröző bevo-natos gömb, amelyből agyunk előállítja a „hullámzó folyékony” felületet. Valójában, egy optikai illúzió.
Utóirat:
Rákerestem! A gömb Takeshi Murata illinoisi kortárs művész 2014-es alkotása. A gömb egy sötét helyen tényleg forog (70/perc sebességgel) és huszonnégy fokonként (forgásonként 15-ször) rávillant egy stroboszkóp. Hát így!
Aki élőben látták, azt mondják rá: „zavarbaejtő”.
i
Észrevétlen kényszerek
ZZZZZ