Ebben a pontmozgásokról szóló fejezetben, elég sok szófordulat lesz mulatságosan
tudálékos. Ennek két jól definiálható és egyértelmű eredete is kimutatható. Az egyik, hogy történeti okok miatt a matematika és a fizika
fogalmai, nyelvezete és következtetései tényleg elég furák. A másik, hogy mi tagadás, a szerző valóban hajlamos a tudálékosságra. És ez gondolkodásban, szóban és írásban
egyaránt jól felismerhető.
Még az ilyen köztudott dolgok esetében is, mint a pontok mozgása. Pedig ez meglehetősen közismert, merthogy a tömegpontok
mozgásait az iskolában már mindannyian tanultuk. Úgyhogy itt csupa olyan dolog szerepel, amit mindenki tud. Pontosabban, mindenki tud valahogyan.
Azonban, —és ez a fogalmaknál általános—, nem biztos, hogy mindannyian ugyanúgy tudjuk.
Leírtam azt, ahogyan én gondolom. Nem tettem oda minden mondat elé, hogy „én úgytudom, hogy”, de nyugodtan oda lehet képzelni.
A világegyetem folyamatosan változik. Ezeknek a változásoknak a többsége visszavezethető
az anyag/energia térbeli mozgására. Ezért aztán az sem véletlen, hogy a mozgások leírása
(gyakran használt idegen szóval : kinematika)
a fizikában, —annak megszületése óta—, ilyen meghatározó
szerepet játszik.
Az
*egyszerűség kedvéért
,
kezdjük egyetlen geometriai pont mozgásával.
A kinematika megkerülhetetlen. A környezetváltozások törvényszerűségeinek
megértése nem csupán a természettudományok műveléséhez, hanem magához az életben
maradáshoz is szükséges. És persze, már azelőtt is szükséges volt, hogy a fizika tudománya megszületett.
Ne hezitálj, hanem ugorj az „Egy pont mozgása” lapra! Bár egyszerű lesz, mint a faék, de (úgy tudom) nem pont ugyanígy tanítják az iskolákban.
Kár, mert szerintem így izgalmasabb!
Olvasd csak, beleértve a megjegyzéseket és a súgókat is.
Ezek ismeretében a továbbiak is ha-sonlóan egyszerűek lesznek.
A hiányában
meg zavarosak és érthetetlenek.