Gondolom, nem én vagyok az első, aki már hallott vagy olvasott arról, hogy az emberiség a  megismerésnek három útját alakította ki. Nevezetesen a tudományt, a művészetet és a vallást.  Ezt a megközelítést, egyfajta békéltetési kísérletnek tekinthetjük a különböző irányultságú világlátások között.

Sajnálatos módon népszerűsítői nem szokták részletesen kifejteni, hogy mit is értenek a művészet és a vallás által képviselt megismerés eredményei alatt. A tudományos megismerés tekintetében szerencsére ilyen problémánk nincs. A "megismerés" vagy "ismeretelmélet" címszóval jellemzett bölcselkedések szinte kizárólag ezzel foglalkoznak. Mindemellett, felfedezhetjük a fenti hármas tagolás szoros kapcsolatát a pszichoterápia Sigmund Freud féle ösztön én - én - felettes én struktúrális modelljével, vagy az Eric Berne féle gyermeki - felnőtt - szülői felosztású tudatállapotokkal. Ugyan, a két elmélet felosztása eltér (az egyik struktúra, a másik állapot), de az egyes felosztási egységhez tartotó jellemzők közel azo-nosak. Márpedig, ezt a két urat érdemes komolyan venni, mert elméleteik az évtizedekig tartó sikeres terápias gya-korlat eredményeként születtek. Olyan erős volt meggyő-ződésük, hogy még akkor is képviselték, amikor kivívták koruk akadémikusainak lesajnáló rosszallását, valamint

divatossá válva, a  nagyközönség sokszor terhes félreértelmezését.Tehát a párosítás:

• művészi megismerés = ösztön én / gyermeki
• tudományos megismerés=én / felnőtt
• vallásos megismerés=felletes én / szülői

Ennek alapján a művészi megismerés alapvetően az ér-zelmekről és vágyakról, a tudományos a hasznosítható tudásról, vallásos pedig a viselkedésünket befolyásoló indoklás nélküli elvekről a morálról, a jó és rossz viszo-nyáról szól. Ez egy szép konzisztens, színes női magazi-nokba illő logikus összerendelés, amellyel könnyű azonosulni.
Nekem is szimpatikus, hiszen épp most találtam ki. Egyetlen baj van vele, nem biztos, hogy érvényes. Logikus, de nem bizonyítható. Másrészt a "három" az elménkben valószínűleg nem egy misztikus szám. Ennél lényegesen több struktúra és állapot különböztethető meg benne. Ami miatt a kérdés egyáltalán előkerült: ha a most követett párosítási elvünk helyes, akkor ennek az az örömteli eredménye lehet, hogy a fenti háromnál lényegesen több megismerési út is megnyílik számunkra. Ami a fentiekből most fontos, az csak annyi, hogy a megismerésnek várhatóan többféle útja is lehetséges.
A többire visszatérünk.