A fenti előzmények tükrében, aránylag könnyen elképzelhetjük a megismerés tanulmányozásának követendő módszerét. Először is feltételezünk kell egy általános megismerőt. Célszerű saját elménkből kiindulni, mert ugyan azt sem értjük, de erről legalább vannak személyes tapasztalataink. Ez viszont elengedhetetlen számunkra, mivel a világképnek a tudatban történő megjelenéséről valamilyen mintára van szükségünk. Megfigyeléseinket párhuzamba állíthatjuk az állatokban és a számítógépekben lejátszódó folyamatokkal.

Vizsgálhatjuk, hogy a megfigyelő világképében mi és milyen módon jelenik meg. Elemezhetjük, hogy a környezet érzékelése hogyan zajlik, és azt is, hogy az biológiai és félvezető alapú információ feldolgozó rendszerekben milyen folyamatok és állapotok reprezentálhatják a megismerés jelenségét.

A világképben megjelenő valóságkép nyilvánvalóan nem a tényleges valóság duplikációja, hanem annak egy transzformált, kódolt ábrázolása, tehát elemezhetjük a kódolást. És természetesen megpróbálhatjuk az elmén belül jelentkező folyamatok valamilyen funkcionális leírását is megalkotni. Vizsgálhatjuk, hogy ezek a folymatok hogyan kapcsolódnak a "hardverben" jelentkező fizikai változásokhoz.
A vizsgálódás során, —szerencsére—, párhuzamosan  használhatunk több, az összetett rendszerek vizsgálatára alkalmas, egyenként is izgalmas módszertant.