Hol volt, hol nem volt, volt egyszer, hogy a juhait sétáltató egyszerű pásztorembernek, Mózesnek, jött egy interurbán telefonhívása az Úristentől (egy égő csipkebokron keresztül, mert Mózesnek nem volt iphonja, és ha lett volna, sem tudta volna kezelni).
Mivel Mózes nem ismerte fel az Úr hangját, meg is kérdezte tőle:
—Hát te ki vagy?
Ekkor kapja válaszul a vonal túlsó végéről:
—Vagyok, aki vagyok!
A hívás során, mellesleg, az Úr feladatokkal bízta meg a juhászt, aki megpróbálta ezt elsunnyogni, mert mint minden próféta, ő is rühellé prófétaságot . A történet happy enddel zárult, Mózes  végül végrehajtotta a kapott feladatot, kivezette a zsidókat Egyiptomból, miközben átélt egy akciófilm forgatókönyvére elegendő eseményt. És éltek, amíg meg nem haltak. Kivéve persze az Úristent, aki ma is él. Ez biztos pontosan így történt, mert Mózes maga mesélte így.

Hívők és teológusok néhányezer éve értelmezik a telefonhívás tényét és tartalmát, ezzel nem nagyon lehet konkurálni. Ezt nem is tenném, csupán egyetlen elemét emelném ki a beszélgetésnek, a már idézett "vagyok, aki vagyok" bemutatkozást. Mert ez, —a megismerés napló szempontjából—, meghatározó jelentőségű, több vonatkozásban is.

Egyrészt, ez egyfajta "speciális lét állítás", amelynek egyik tanulsága, hogy a létezésnek egyátalán nem feltétele, hogy ismerjük a dolog bármely tulajdonságát, mint akár a létező dolog nevét. Az állítás sok tulajdonsága közül, jelen napló szempontjából talán a legfontosabb jellemzője, hogy univerzális.

Nem csak az Úr, de akár Mózes, vagy akár bármelyikünk mondhatná bemutatkozás gyanánt. Így akár egy tetszőleges megismerőre is vonatkozhat. Sőt, elsősorban rá vontakoztatva válik valóban érdekessé számunkra.

 A megismerés vizsgálatának története során, elsősorban az emberi elme sajátosságaira helyeződött a hangsúly. Ez érthető. Belső megfigyelésünk csak erről, még pontosabban saját tudatunk működéséről van. Azonban ez nem helyes módszertan. A mi agyunkhoz hasonló valóság-transzformátorral rendelkeznek az állatok, és számítógépek is. A megismerés képessége elvileg mindegyik számára adott. A megismerés vizsgálatánál a megismerő  nem kizárólag az emberi tudat lehet,, hanem bármely információ feldolgozó transzformátor.

Kivéve pesze az Úristent, aki eleve mindentudó és mindenütt jelenlévő. Ezért aztán nem is transzformál semmit sehová.
Nincs rá szüksége.