Odin szó szerint szomjúhozta a
tudást. A jobb szemével fizetett azért,
hogy ihasson a bölcsesség forrásából. Ettől bölcs lett és látta a jövőt. De nem eléggé! Ezért tovább-ra is tanácsokat kellett kérnie egy mágiával életre keltett fejtől, aki még nála is bölcsebb volt. Aki vi-szont szintén nem volt elég bölcs ahhoz, hogy ne fejjezzék le...
tudást. A jobb szemével fizetett azért,
hogy ihasson a bölcsesség forrásából. Ettől bölcs lett és látta a jövőt. De nem eléggé! Ezért tovább-ra is tanácsokat kellett kérnie egy mágiával életre keltett fejtől, aki még nála is bölcsebb volt. Aki vi-szont szintén nem volt elég bölcs ahhoz, hogy ne fejjezzék le...
Ma már talán, így foglalnánk a össze a tanulságos óészaki szága lényegét :
Mindenesetre, a történet okulásul szolgálhat egy majdani mesterséges intelligencia számára is, ahol is a szóban forgó vízivást, —bizonyára—, az adatfeltöltés fogja helyettesíteni. Mi emberek, viszont kénytelenek vagyunk másik utat követni a tudás megszerzésére.
Talán nézzük meg, mit mond a megismerésről a filozófia. A görög eredetiből fordított, ma már kissé régies bölcselet elnevezés arra utal, hogy a filozófusok bölcselkedéssel töltik idejüket, tehát sokat kell tudniuk a bölcsességről és vélhetően annak megszerzéséről is. És tényleg! Minden ismert és teljesen ismeretlen filozófus tud valami érdekességet mondani a megismerésről. A baj csak az, hogy nem pont ugyanazt mondják róla. Kívülállóként az az ember benyomása, hogy ők már eljutottak a bölcsességnek arra fokára, hogy csak saját magukkal értenek egyet.
"Odin tanult látástól-vakulásig és utána is használta a wikipédiát. De úgy fest, így sem jutott ötről a hatra. A bölcseség önmagában édeskevés."
A dolog egy másik, mának is szóló tanulsága, hogy bár az ivás, —elsőre—, a megismerés királyi útjának látszik , azért ez sem old meg minden problémát. (Sőt!) Ráadásul a bölcsesség palackozott ivóleve a bevásárlóközpontokban egyelőre még nem kapható. Ha fizetünk érte a fél szemünkkel, ha nem.Mindenesetre, a történet okulásul szolgálhat egy majdani mesterséges intelligencia számára is, ahol is a szóban forgó vízivást, —bizonyára—, az adatfeltöltés fogja helyettesíteni. Mi emberek, viszont kénytelenek vagyunk másik utat követni a tudás megszerzésére.
Talán nézzük meg, mit mond a megismerésről a filozófia. A görög eredetiből fordított, ma már kissé régies bölcselet elnevezés arra utal, hogy a filozófusok bölcselkedéssel töltik idejüket, tehát sokat kell tudniuk a bölcsességről és vélhetően annak megszerzéséről is. És tényleg! Minden ismert és teljesen ismeretlen filozófus tud valami érdekességet mondani a megismerésről. A baj csak az, hogy nem pont ugyanazt mondják róla. Kívülállóként az az ember benyomása, hogy ők már eljutottak a bölcsességnek arra fokára, hogy csak saját magukkal értenek egyet.
(Lám, még abban sem sikerült dűlőre jutniuk, mivel
is foglalkozik a filozófia.)
A megismerésre vonatkozó tézisek, valamely
többé kevésbé konzisztens filozófiai irányzat
részeként jelennek meg. Lehet az adott irányzattal
azonosulni, vagy lehet azt elvetni, de mindkét
esetben nagyon nehéz a gyakorlatban felhasználható
tanulságot kihámozni a megállapításokból. De talán
nem is volt céljuk az írásoknak, ennek az igénynek a teljesítése.
Akkor nézelődjünk máshol a forrást keresve. A megismerés témaköre
slágertéma. A filozófusok mellett többek között a pszichológusok,
pedagógusok, természettudósok, informatikusok
szintén ki-ki hasítanak egy szeletet. De az önálló
megismerés tudomány, mint interdiszciplináris
kutatási terület is helyet követel magának.
Töredelmesen beismerem, hogy mások írásait is olvasom.
Azonban szorgos búvárkodásom ellenére, ezen kitűnő
művek egyikében sem találtam meg a bölcsesség
forrását. Ami nyilvánvalóan nem az olvasott írások
hibája.
Lehet, hogy felületességem vagy mentális deficitem az oka, —de tény—, bután maradtam. Mindenesetre a kudarc arra sarkallt, hogy keressem a számomra kielégítő értelmezést. Ez ugyan roppant szerénytelen gondolat ( mármint, ha nincs forrás akkor fakasszunk egyet ), de hát ugye, nem is mondtam sehol olyasmit, hogy szélsőségesen szerény lennék.
Lehet, hogy felületességem vagy mentális deficitem az oka, —de tény—, bután maradtam. Mindenesetre a kudarc arra sarkallt, hogy keressem a számomra kielégítő értelmezést. Ez ugyan roppant szerénytelen gondolat ( mármint, ha nincs forrás akkor fakasszunk egyet ), de hát ugye, nem is mondtam sehol olyasmit, hogy szélsőségesen szerény lennék.
