A geometria az metafizika. Nyilvánvalóan az, hiszen nem létező dolgokkal, a tulajdonságaikkal tételezett objektumokkal
foglalkozik (kör, téglalap, kúp, stb.) Ennek ellenére, a geometria néhány tulajdonsága olyan,
mintha nem is metafizika, hanem fizika lenne.
Az egyik ilyen, hogy a geometriai entitásai a valóság
modelljei, idealizált képei.
Rajzolunk egy háromszöget, és azt mondjuk-képzeljük, hogy ez egy ideális "geometriai" háromszög.
Pont úgy ahogy a fizikai modellek modellezik a valóságot. A kettő között csupán az a különbség, hogy a fizikában
a modellezett dolog az "elsődleges", a geometriában ezzel szemben a modell.
A másik, hogy a geometria algebrai leírása szempontjából, a geometria tényei az elsődlegesek. Az algebrai leírás
oldaláról nézve a geometria már valóságnak, "fizikának" tűnik. Az egymásra épülő metefizikai rendszerek esetében
ez a jelenség máshol is előfordul. Az ilyen, a szerepkörből fakadó,
fizika szerű viselkedést nevezhetjük
el kvázi-fizikának. Meg azért is, mert a modern elméleti fizika gyakran tiszta geometria.