Leírás

Figyelmeztetések

VIGYÁZAT! :-)

A szóban forgó, —röviden "Naplóknak" nevezett—, írásművek alkalmasak mások lelki nyugalmának megzavarására. Olvasásuk, az arra érzékeny személyeknél akut rángógörcsöt, hasmenést, heveny eszméletvesztést (vagy egyéb, az áramütéshez hasonló, most fel nem sorolt, de roppant kellemetlen tüneteket) válthat ki. Ilyenkor az olvasást azonnal be kell szüntetni! Szükség esetén haladéktalanul orvoshoz vagy lélekgyógyászhoz kell fordulni! Ezen szabályok (és bármely jogszabály) be nem tartása esetén keletkezett károk tekintetében a szerző minden felelősséget elhárít magáról. Ez a kárfelelősség elhárítási nyilatkozat a közvetett (tovább meséléssel vagy idézéssel keletkezett) károkra is érvényes...

Tizenkét évnél fiatalabbak a szöveget kizárólag szülői felügyelettel olvashatják, de csak abban az esetben, ha a szóban forgó szülő okosabb mint egy ötödikes. (Ha ez a feltétel nem teljesül, akkor az érintett gyermek várjon egy kicsit! A kérdés előbb-utóbb valahogyan meg fog oldódni.) Ez alól az egyetlen kivétel a jelenlegi "Figyelmeztetések" bekezdés. Ezt annyiszor olvashatják felügyelet nélkül, ahányszor csak akarják. Feltéve, hogy már tudnak olvasni. De egyébként is.

Nem tilos, de nem javasolt a "Naplók" olvasása az öregségi nyugdíjkorhatárt elérők számára sem. Egyrészt, mert már minden viccet ismernek, másrészt, ha eddig nem jött meg az eszük, akkor most már kár erőltetni. Ha valamilyen —a szerző által ismeretlen, de semmiképpen nem támogatott— okból mégis rászánják magukat az olvasásra, akkor (nekik is, de mindenki másnak is) ajánlott minden egyes olvasás előtt bemelegítést végezni. Ennek javasolt formája és időtartama: három-öt percben Schopenhauer legalább négy következtetésének csípőből történő cáfolata, majd hasonló időtartamban, a kvantummechanika koppenhágai értelmezésének fejcsóválás nélküli belátása. A bemelegítést nagy levegővételekkel, a kozmológiai állandó hatásain gondolkodva zárhatjuk. Ezeket elvégezve a sérülések esélye drasztikusan csökken. De a sérülésmentes olvasásra és életre, a szerző ekkor sem nyújt garanciát.

A beltartalom értékességéről

POMELO

Az elme vitaminja a friss gondolat. Leköti
a fejünkben megjelenő szabad gyököket.

Jelen feljegyzések mennyiben tekinthetők szellemi önkielégítésnek, és mekkora részük lehet hasznos tartalom? Annak meghatározását, hogy valami mennyire értékes, általában a filozófia témakörébe tartozónak tartjuk. Elsősorban azért, mert „értékelméleteik” a filozófusoknak vannak. Kant inkább a dolog iránt érzett vágyakozás nagyságát, Marx inkább egyfajta munka alapú közgazdasági csereértéket, míg a Comte és a pozitivisták valaminek a gyakorlati hasznosságát tekintették az értékesség legjellemzőbb vonásának. De valamennyien egyetértettek abban, hogy az értékességnek van szubjektív eleme. És hát nyilvánvalóan, mindannyiunk számára az értékesség egyik mutatója, a dolog pénzben kifejezhető ára. Még akkor is, ha a filozófusok többsége ezt egy nagyon könnyen manipulálható, és nem a lényeget megragadó dolognak, hanem következménynek tekinti. Mindazonáltal, fenti filozófusok nem csak abban léptek előre nagyot, hogy saját megközelítést találtak, de abban is, hogy alaposan és támadhatatlanul megindokolták egymás elméleteinek korlátozott érvényességét.
Akárhonnan nézzük, ezek a megközelítések, —a lesajnált pénzbeli árat leszámítva—, számokkal nem egyszerűen kifejezhető mutatóként fogalmazzák meg az értékesség tényét.

Bár a szerző maga, —leggyakrabban— megrögzött pozitivista, az információk értékessége tekintetében, nem a skolasztikus irányzatoknak megfelelő, hanem egy saját, számszerűsíthető mércét használ.
Mint tudjuk, az információ nagyságának mértéke a bizonytalanság eloszlatás foka, amit az információelméletben „bit” nevű egységben mérnek. Csak éppen, ez szándékoltan és hangsúlyozottan nem tartalmazza azt az egyébként szubjektív tényezőt, hogy ezek közül hány bitet ismerünk már előzetesen. Ezt is figyelembe véve, az információ értékességének számértéke, az nem más, mint az addig nem, vagy tévesen ismert bitek száma. A megismerés naplóban megtalálhatóak az erre vonatkozó fejtegetések a maguk teljes pompájában, most csak annyit emelnék ki, hogy az írásművek értékességének én azt tekintem, hogy az olvasott szöveg az olvasó világképének hány bitjét változtatta meg.
Naplókról lévén szó, a szerző elméjének változásai jelentik a mércét. Ezt tekintve, nem mondhatok mást, a napló feljegyzései roppant „értékesek”.
Hogy más elméjében milyen, és mekkora változást okozhat a szövegek elolvasása, arról természetesen fogalmam sincs.
De már mondtam: „NAPLÓ”!

A jelölésekről

Az írásokban található jelölések és rövidítések célja, hogy gyorsan és könyen felfogható üzeneteket jutassanak el az olvasóhoz. Mivel naplók esetében az író és az olvasó legtöbbször azonos, így a félreértés valószínűsége elhanyagolhatóan csekély. Most is csak azért vannak itt a lenti szájbarágós magyarázatok, mert a szövegek másnak is a kezébe kerülhetnek. A megnyíló táblázatban balra található a konkrét jelölés, jobbra pedig a vonatkozó szájbarágás. ...

KACSACSŐRÖK

# képfelirat vs. képfelirat	A # a kép címe előtt az jelöli, hogy a képre kattintva történik valamilyen, a címhez kapcsolódó esemény. Aki elég éber, rögtön kiszúrja, —a szerző komoly szándékai ellenére—, ez nem más, mint a közösségi oldalak hasonló funkciójának ügyetlen paródiája. Egyébként, ilyenkor a kép fölé navigálva, a kurzor rendszerint a szokásos nyílról egy felemelt mutatóujjra vált, ami —mint minden weblapon—, egy jószándékú figyelmeztetés nemzetközileg érvényes (egyezményes) jele: Ne kattintgass össze-vissza, mert csak később szabadulsz. Ha nincs hashtag a képfelirat előtt, akkor a szöveg csak valamiféle információ a képről. Vagy rosszabb esetben, a szerző írói munkásságának része. Lesznek olyan képek is, ahol ezek mind egyszerre jelennek meg, mintegy lenullázva az illusztráció eredeti alkotója által szándékolt művészi hatást. Így jártak!
kacsacsőrők:	Az aktuális webdivat szerint, a kacsacsőr egy piktogramm. Amerre mutat, arrafelé van valami. Mivel a szerző elmélázott, és nem ismerte fel, hogy ezeket használva akaratlanul is divatkövetővé válik, szintén hasonló funkcióra alkalmazza ezeket a kacsacsőröket. Konkrétan a kacsacsőrre, vagy a hozzákapcsolódó szövegre klikkelve megnyílik valami, ami nagyon kell oda. Ha nagyritkán mégis érthetetlennek tűnik a megnyíló dolog kapcsolódása az adott tartalomhoz, akkor az adott kacsacsőr egy asszociáció, vagyis skizofréniába és irracionalitásba hajló korunk művészi visszatükrözése. Eképpen jó táptalajt és egyben indokot is szolgáltatva a szerző utólagos, az asszociációk elemzésére támaszkodó pszichiátriai célú analíziséhez.
jelölések folyó szövegben	Az állóbetűs szövegben dőlt betűvel, illetve a dőlt betűs szövegben álló betűvel történő írás gyenge időzőjelet jelent. A vastagított szavak jelölik az erős idézőjelet. Végül a "normális" idézőjel "normális", jelző nélküli idézőjelet fog jelenteni. Időnként a szövegben is előfordulnak kattintható hivatkozások. Ezek színe eltér a folyó szöveg színétől, általában valamilyen kék. A kurzort a szöveg fölé navigálva, megjelenik a figyelmeztető mutatóujj, valamint a hivatkozás színe egy másmilyen kékre vált. Néha, még egy felugró abalakos helyi súgó (tooltip) is informál, vagy vezet félre az adott hivatkozás céljának kérdésében.

Papíron ceruzával
Naplózni muszáj

Felmerül az a kérdés is, miért olyan grafomán a szerző, hogy naplót vezet?
Nos, a szerző nem grafomán. A szerző konkrétan utál írni, mert azt nem csak nehezen, de rosszul is csinálja. A szerző ezzel szemben feledékeny. Ezért kell ilyen, —naplónak nevezett—, emlékeztető cetliket készítenie.
Na, ez az egyik ok.
A második okot is biztosan mindenki megtapasztalta már. Fejben elég sok számítási - számolási műveletet el tudunk végezni, de egy bonyolultság felett, elő kell vennünk a papírt és ceruzát. Így van ez a gondolkodás többi területén is. Sok kérdést fejben végig tudunk gondolni, de a valóban összetett, soklépéses gondolatmenetek esetén, rászorulunk a papírra, ceruzára. Tehát a másik ok, amiért a naplók születtek, mert ezek az emlékeztető cetlik, egyben a „papíron végzett gondolkodás” segítői. Olyan gondolatmenetek, melyeket a szerző nem tudott „fejben” végig vezetni.

Íróeszközök gondolattöredékekhez

... nem az a csoda, hogy hol vannak a kecskék, hanem az, hogy mi módon kerültek oda ...

Az elegendően összetett feladatok megoldása, ügyességet és tapasztalatot követel. Egyébként úgy hullunk alá szellemi sötétségbe, mint az ügyetlen kőszáli kecske a szakadékba. Egy lejegyzett szöveg utólagos alakíthatósága olyan, mintha az ügyetlen kecske minden sikertelen ugrását másnap kijavíthatná. Ez a harmadik ok. A szerzőnek, mint egy ügyetlen kecskének, szüksége van arra, hogy gondolatai bakugásait, utólag javítgassa, elkerülendő a szakadékba zuhanást.
És hát, nem utolsósorban, a negyedik, —az eredendő ok—, az élményszerzés. A valóság egy olyan keresztrejtvény, sudoku, logikai feladvány, melyet a természet készített számunkra. Ha egy feladványt nem tudunk megoldani, az kényelmetlen érzést okoz, ha sikerül elboldogulni vele, az örömmel tölt el minket. Emellett minden problémamegoldási kísérlet, —sikerességétől függetlenül—, hordoz tanulságokat is, tehát tanulás. És mivel a megismerés izgalmas, a tudás öröm, így a valóság élményszerző képessége kimeríthetetlen. Bárhol és bármikor.

A megadott felsorolásból is látható, egy bejegyzés megszületésének nyilvánvalóan nem feltétele, hogy a tartalma más számára is jelentőségteljes legyen. Viszont a szerző számára valamilyen szempontból érdekesnek kellett bizonyulnia, egyébként előbb utóbb törlésre került volna.
Ha esetleg valaki véletlenül mégis késztetést érezne, hogy beleolvasson ezekbe a szövegekbe, csak ugyanazt tudom üzenni neki, mint amit Nagy László költő mondott halála előtt, amikor megkérdezték „mit üzen a sok száz évvel későbbi utódoknak":
* Ha még van emberi arcod, akkor csókollak. Ha még van értelmes elméd, akkor üzenem, hogy csak ennyit voltam képes tenni érted … >

# Egy üzenet fogadó

A tartalomjegyzékről

Tapasztalatból is tudjuk, de akár logikailag is beláthatjuk: — Az elegendően sok jellemzővel bíró dolgok, bármely csoportosítása, biztosan hibás. A tárgyakat különböző térbeli irányokból megtekintve, azok eltérő tulajdonságúnak látszanak. Ezért különböző módon soroljuk be őket jellemzőik alapján. Ami felülnézetben körnek látszik, az oldalnézetben lehet hasáb vagy bármi más. Ez a megfigyelés, nyilvánvalóan, elvont értelmezésben is érvényes. Egy eseményt kiválasztva, különböző nézőpontok követői, különböző megállapításokra juthatnak. Így a naplókban alkalmazott, —egyébként Arisztotelész követőitől lopott—, ma kevésbé elfogadott témacsoportosítás is szükségszerűen ellentmondásos. De valamit választani kell. Nézzük!...

Az egyik témakör a „fizika napló”, melybe a létező dolgokhoz kapcsolódó feljegyzések tartoznak (bár tudjuk, annak eldöntése, hogy mit is nevezünk létezőnek és valóságnak, egyáltalán nem olyan egyértelmű). Ebben az archaikus felosztásban a „fizika” fogalma lényegesen tágabb, —még a klasszikus természettudományok halmazánál is—, hiszen például a szociológia és a közgazdaságtan is része. Azok a feljegyzések kerültek ide, ahol az következtetések helyességének mércéje a valósággal történő összevetés.

Ahogyan már az előző bekezdésben felbukkanó utalás is előre jelezte, egy másik témakör, a „metafizika” (a fizikán túli). A metafizika jelen értelmezésben a fizikailag nem létező dolgokkal foglalkozik. Hogy érthetőbb legyen, ide tartozik például a logika, de a matematika és a valóságról alkotott összes modellünk is. Valamint, —a szó köznapi használatában—, minden természetfeletti. Ennél kicsit precízebb szóhasználattal, a „metafizika napló” azokat a témaköröket fogja tartalmazni, ahol a következtetések helyességét a logikai szükségszerűség biztosítja, nem pedig a valósággal történő összevetés.

Egy újabb témakör a „megismerés”. Szűkebb értelmezésben, ebbe a naplóba kerülnek a fizika és metafizika kapcsolatát vizsgáló gondolatok. Tágabban értelmezve, —majdnem minden—, ami kapcsolódik az elménk működéséhez. A kézenfekvő ismeretelméleti témakörök mellett, itt lesznek megtalálhatók a valóságképekkel, és általában a fogalmakkal, fogalomalkotással kapcsolatos megfigyelések. De az olyan izgalmas ügyek is, hogy mikor és mit fogadunk el igaznak, vagy hogy mi vezethetett a metafizika modelljeinek megszületéséhez. Itt dől el, hogy mit jelent, ha a mátrix filmből a kék vagy a piros tablettát választjuk.

Míg az előző témakörök, legalább a látszat kedvéért, megcéloznak egy szavakban is megfogalmazható tematikát, addig ebben a "majom naplóban" ilyesmiről szó sincs. Itt elvetjük a rendezett gondolkodás illúzióját. Ha mégis lehet róla mondani valamit, az kimerül abban, hogy itt találhatóak az "emberállat" viselkedésével kapcsolatos olyan megfigyelések, amelyek valamilyen okból nem illeszthetőek az előző három fejezet egyikébe sem. Aztán ide kerülnek a tematikákon átívelő gondolatmenetek, vagy a semmihez nem köthető kocsmai bölcselkedések is. Míg az előző naplók, ha lazán is, de a tudományhoz kapcsolódtak, addig ez a napló,
inkább, a viselkedéshez és a morálhoz kötődik. És nem utolsósorban arról is szól, mennyi bennünk az állat, és mit is kezdünk ezzel.

A "technológia napló" elsősorban fizikailag megfogható termékekről, azok előállításáról, történetéről vagy az ezekkel kapcsolatos gondolatokról szól. Itt a termék kifejezés teljesen általános érvényű, a szoftvertől, a kertépítésen keresztül, a kisplasztikáig kiterjed a határmezsgye. Imádok bármit "elkészíteni". Élvezem, hogy mennyivel teljesebb tevékenység valamit megvalósítani, mint beszélni és bölcseket mondani róla. Azért a kísértésnek itt sem tudtam ellenállni. Bekerült ide néhány a technológiát és a technológiai fejlődést érintő feljegyzés is.

Megjegyzés a tartalomjegyzékhez

Az már első pillantásra látszik: ebben a most használt felosztásban, az egyes témakörök elkülönítése nem túl meggyőző. Azonban a helyzet a látszatnál is rosszabb. A fizika valóság-analízisének eszközei nem mások, mint a metafizika valóság-modelljei. Ráadásul mindkettő számára nélkülözhetetlenül fontos a létezés, az igazság kérdésköre és a fogalomhasználat jellemzői. Ennek vizsgálata viszont a megismerés naplóban található meg.
És hogy körbe érjünk, az ismeretelmélet sem nélkülözheti a valóságból szerzett tapasztalatokat, sem a metafizika napló valóságmodelljeit.
A felsorolt három témakör, —nem meglepő módon—, elválaszthatatlanul kapcsolódik egymáshoz. Egyetlen átfogóbbnak tekinthető gondolatmenet sem fogalmazódhat meg úgy, hogy ne érintse kényszerűen mindhárom napló tartalmát.

Mivel ezek elektronikus naplók, nincs különösebb akadálya, hogy az egyes dokumentumok tartalmazzák a másik napló vonatkozó részletéhez irányító linket. Ami azt az hamis érzetet kelti, hogy megoldottnak tekinthető a kölcsönös kapcsolódások problémája.
Hogy ez még sincs így, arról nem a számítógép, hanem a szerző tehet. A Wikipedia-szerű össze-vissza linkelés sajnos nem tudta helyettesíteni egy didaktikusan felépített gondolatmenet érthetőségét és tisztaságát. Annak ellenére, hogy minden bejegyzésben törekedtem az együgyűségig egyszerűsített lépések megfogalmazására, íráskészségem hiányosságai komoly korlátot képeztek.
Azzal indítottuk a tartalomjegyzékről szóló fejezetet, hogy minden csoportosítás rossz. Nos, ahogyan ott is íródott, a jelenlegi felosztás sem lesz kivétel.

Visszalépés a Naplók főmenüre

Az eredetiségről

Az ízlés a kreativitás gyilkosa.
(Pablo Picasso)

A net legendárium feneketlen bugyrainak egyik története sze-rint, az egyszeri szerkesztő elhatározta, hogy a portálon megje-lentet egy írást, amelyik azt boncolgatja, hogyan lehetséges, hogy a maguk megkülönbözetésére, az egyéniségre és eredeti-ségre különösen nagy hangsúlyt helyező hipszterek külseje úgy hasonlít egymásra mint két tojás. A cikket egy véletlenszerűen kiválasztott hipszter külsejű hipszter fényképével illusztrálták. Az egésznek mindaddig nem is lett különösebb visszhangja, míg nem jelentkezett egy fiatalember, hogy a fotón, amelyet hozzájárulása nélkül közöltek, jól felismerhető az ő egyedi külseje, ezért kártérítésre és honoráriumra is igényt tart. A portál jogászai gyorsan elemezték a helyzetet és megállapították, hogy a fényképen biztosan nem a fiatalember látható, mert az igazoltan egy másik egyénről készült és egy stock fotó oldalról származik. Az egyszeri szerkesztő úgy kommentálta az esetet: Nem hitte volna, hogy ilyen látványos megerősítést kap a cikk mondanivalója.
A történet veleje, hogy az eredetiség ügyében eléggé el tudjuk tájolni magunkat, és ez sajnos, nem csak az önmaguk keresésében elmerült tinédzserekre jellemző.

Newton és a hipszterek

Állítólag, amikor Newtont kérdezték a róla elnevezett nevezetes törvényeinek megszületéséről, akkor nem a a gravitációra vonatkozó közismert „almás” történetet mesélte, hanem azt mondta, „valahol Galileinél olvasta”. Az utókor tűvé tette Galilei műveit, hogy fellelje ezt, de nem találta sehol. Úgy fest, vagy Newton emlékezett rosszul, vagy pedig ő ki tudott a szövegekből olvasni olyat is, amit senki más. Másrészt meg, plágiumperbe keveredett Leibnizzel a differenciálszámítás felfedezéséről, ahol is foggal körömmel védte, hogy a saját gondolata eredeti volt és nem lopott semmit a másik leveleiből. Pedig az tényleg részletesen megírta neki a saját elméletét.
Namármost az, hogy ki, kitől és mit lopott nagy valószínűséggel kideríthetetlen, és hát valljuk be, végsősoron mindegy is. Mindhárom szereplő, a teljes munkásságával igazolta, hogy korszakalkotó zseni.
Az, hogy az adott tudományos megállapítást az utókor egyikük, vagy másikuk nevéhez köti, nem csak nekik, de valójában magának a tudománynak is közömbös.

Ami a tudomány szempontjából lényeges, azt Steve Jobs fogalmazta meg nekünk abszolút helytállóan: „lopni csak jót érdemes”. Más lapra tartozik, hogy ő ezt kiterjesztette a technológiai fejlesztésekre is, ahol ez, —már akkor is—, tételesen jogszabályba ütköző dolog volt.

Bár a mai közízlés mindenhol megköveteli a részletes forráshivatkozást (és éppen a tudomány területén a legszigorúbb elvárás ennek maradéktalan teljesítése), a helyzet korántsem olyan egyszerű. A sokat és sikeresen használt tevékenységeink, készséggé válva, a tudatalattiba süllyednek, ahol eredetük már kideríthetetlen. Míg más esetben, egy addig nem ismert többszázéves szövegről is kiderülhet, hogy egy eredetinek vélt gondolat lényegét már tartalmazta az írás. Azon sem lepődhetünk meg, ugye, ha néha a tízmilliárdnyi ember közül néhánynak ugyanaz jut az eszébe. Láthatóan, nem csak a hipsztereknél problémás az eredetiség kérdése.
Az eredetiség ügyében a „tisztelt bíróság” (jelen esetben az utókor) majd dönt. De nem feltétlenül helyesen és nem mindig igazságosan.

Na, már most, hogyan érintik mindezen fejtegetések a jelen naplókat?
Ugyan a szerző nem korszakalkotó zseni, de az őket is kísértő tünetek
—ettől még— sajnálatos módon a szerzőt sem kímélik. Konkrétan, sajnos velem is előfordult, hogy világmegváltónak vélt, és biztosan eredeti felismerésemről kiderült egy s más. Például, hogy egy szimpatikus alkoholista, néhányszáz éve a kocsmából hazafalé tartva, már felvéste szinte ugyanazt egy patak hídjának korlátjára. És hát, nem mindig tudom megmondani, hogy egy az elmémben elbukkanó ötletnek, van-e, volt-e, valamilyen látott-olvasott előzménye. Mindez azonban, számomra nem is olyan fontos. A naplók célja nem a felismerések tulajdonjogának megállapítása, hanem a magyarázatok megtalálása. Így, ha a magyarázat kielégítő, akkor lényegében közömbös kitől ered.
Szögezzük le! A naplóban található fejtegetések mindig a szerző éppen aktuális gondolatmenetei. Bárhonnan is származzanak ezek eredetileg.

Az elmondottaktól függetlenül, mindenki aki leír valamit, általában reménykedik benne, hogy ez a tevékenysége végső soron hasznosnak minősíthető. Vagy információtartalmában vagy formájában, vagy szemléletmódjában tartalmaz valami olyant, ami neki vagy másnak a későbbiekben okulásul szolgál

Így vagyok ezzel én is, remélem, hogy a naplókban fellelhető szemlélet hordoz érdekességeket. Mindamellet vannak olyan fejezetek, amelyekről azt gondolom, hogy máshol biztosan nem megtalálható következtetéseket, számításokat tartalmaznak. Ezeket

jelöléssel láttam el ("E" mint eredeti). Többnyire ...

A képekről

Bűnbánó kiskacsa

A naplókban szereplő képek egy jelentős része, a netről gátlástalanul legyűjtött illusztráció.
Mivel a portál személyes célú és anyagi haszonszerzést még közvetve sem szolgál, nem külö-nösebben foglalkozatott, a felhasználási engedélyek beszerzése. A magam részéről az egyes
lapokat, egy typográfiai tanulási folyamat tanulmányainak tekintem, melyben felhasználásra kerülnek más műalkotások többnyire módosított reprudukciói is. Nem tekintem magam
netes Robin Hoodnak (mármint a tolvajok fejedelmének), ezért, ha mégis előfordulna
az rendkívül valószínűtlen fordulat, hogy bármely alkotóhoz eljut a híre munkájának
itteni szerepeltetéséről, és emellett, ez valamilyen okból még zavarja is őt,
akkor kérem a művészt, ezt jelezze a szerzőnek, aki haladéktalanul
eltávolítja a szóban forgó tartalmat. Szintén jelentős számban
fordulnak elő a szerző által készített képek, ábrák, feldolgozások.
Ezekkel, akárcsak a naplóban szereplő szövegekkel, mindenki azt
csináhat amit akar. Ha véletlenül mégis szükség lenne
felhasználási korlátozásra valahol, az külön jelzésre kerül.

Most már fejezd be!

A befejezetlenségről

Némelyik oldalra rápillantva, olyan érzése támad az embernek, mintha az adott lap még befejezetlen lenne . Ennek a legvalószínűbb oka, hogy tényleg nincs befejezve. De elárulok egy titkot. Valójában egyik oldal sincs befejezve. A napló növekedése annak következménye, hogy a szerző tanul. A tanulás hatására a már rögzített gondolatok is változnak. Hiszen láttuk, a megszerzett új információk értékességét pont az mutatja, mennyire változtatják meg az egyébként már rögzített gondolatmeneteket, amelyeknek így aztán írott formáját is korrigálni kell. Ennek nyomai folyamatosan fellehetőek a portálon.
A befejezetlenség esetleg arra kényszerít egy jóeszű olvasót, hogy a megkezdett gondolatmenetet saját maga fejezzen, be és tegye azt értelmessé. Ami viszont ezért nem baj, mert ennek megtörténte pontosan egybeesik a szerző eredeti szándékaival.
És hát ugye, végsősoron egy "naplóról" van szó. Ha egy napló, még képes napról-napra változni és bővülni, az a szerzőnek jó hír, az olvasónak viszont annyit jelent, mindig találni fog be nem fejezett szakaszokat a portálon.
Lehet, hogy ez az olvasásnál kényelmetlenség, —de ettől még—, a befejezetlen oldalak szaporodása a portálon, a szerzőnek kimondhatatlan örömöt okoz.