AZ ÜRES TÉR

A modern fizika szerint olyan, hogy "üres" tér, az valójában nem is létezik.

De nem csak a mai fizika, hanem a józan paraszti eszünk szerint sem. Válasszuk ki a világegyetem egy üresnek tartott pontját. Akármelyik irányba is tekintünk, galaxisoknak és csillagoknak a kiválaszott ponton is áthaladó fényét látjuk, és gravitációjukat érzékeljük. Minden pontban jelen vannak a világegyetem egészéből érkező fizikai hatások.
Ez azonban nem gátol meg minket abban, hogy az üres, geometriai teret "elképzeljük". Sőt, elménk az észlelt objektumok virtuális valóságát, pont egy ilyen üres geometriai térben helyezi el. Még akkor is, ha tudjuk, hogy a "valóságos" tér egyáltalán nem üres.

Mikor
használható?

tér

Lehet, hogy "igazi" üres tér nincs a valóságban, de ettől még a fejünkben létezik. Érzékszerveink továbbítják agyunknak a három egymásra merőleges irányból (fel-le, előre-hátra, balra-jobbra) érkező ingereket, amelyekből agyunk látrehozza a háromdimenziós ortogonális Descartes koordinátarendszert. Ha ezekben az irányok-ban érzékelünk valamit, akkor azt precízen elhelyezzük a koordinátarendszerben, ha nem érzékelünk, akkor a koordinátarendszer üres marad. Ezzel agyunk megszülte számunkra, az üres háromdimenziós "Euklideszi" tér fogalmát. Most öszintén! Mi mást tehetne? Valószínűleg ugyanezt teszi minden hasonló érzékszervekkel és idegrendszerrel rendelkező élőlény agya. Akkor is ezt fogja tenni, ha ez a fizikai tér nem Euklideszi, nem üres, —vagy ne adj Isten—, nem is háromdimenziós.